Dokumentumaim

Egy picit untatnálak a saját szakmai történetemmel is. 13 évesen, pontosan 1984 tavaszán találkoztam először számítógéppel és a programozással. Talán azt is gondolhatod, hogy ez nem nagy szám, hiszen manapság a srácok 13-14 évesen simán profik a számítástechnikában. Azonban 1984-ben ez nem volt ennyire természetes. Ekkor jelent meg az első IBM PC, persze nem az akkori KGST országokban, hanem az USA-ban. Itthon Magyarországon ekkor még javában dúlt a szocializmus és a hírhedt COCOM lista (csúcstechnológiai termékeket tartalmazó fekete lista) bizony tiltotta az efféle eszközök behozatalát az országba. Most már ugye érthető hogy nem volt olyan természetes 13 évesen számítógép előtt gubbasztani és bármit is csinálni vele.

Szóval nem a mai PC architektúra volt az amin akkor „számítógépezni” lehetett, hanem inkább a kisebb játékgépek. Talán mondanak ezek a nevek valamit: Commodore 64 vagy ZX Spectrum. No nem ezeken tanultam programozni, hiszen ezek a gépek is szerepeltek a korábban említett COCOM listán. Voltak jófajta szovjet és magyar gyártmányok. Egy ilyen gép volt a Híradástechnikai Szövetkezet által gyártott HT-1080Z (a linken megnézheted milyen is volt ez a gép, hogyan néztek ki az akkori menő játékok a Galaxy Invasion és a Kígyó) Érdekes lehet hogy ezen a szocialista országban gyártott gépen a Microsoft által fejlesztett Basic interpreter futott. Szóval ez volt az a gép és platform amit akkor a kis vidéki falucska megkapott egy nyári szünetre a mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemtől. Néhányan körbeültük a matematika tanárunkkal és ő megmutatta hogy mi is ez az egész. Ezt írta ki fekete-fehéren a hozzá csatlakoztatott TV-re: READY?

Emlékszem Rongits tanár úr szavaira:

„Most azt jelzi hogy kész, várja a parancsaidat! Utasíthatod arra amit ismer és azt végrehajtja. Persze te magad is tudod tanítani és akkor már több mindent tud végrehajtani. Meg kell adni a bemenő adatokat és azt hogy azokkal milyen műveleteket végezzen, majd ki kell írni az eredményt. Ezt hívják programozásnak!”

Valahonnan innen indultam el és azt hiszem ez az első amit egy programozni megtanulni szándékozónak is meg kell jegyeznie. A számítógép mindent végrehajt amire utasítod és azt pontosan úgy teszi ahogy megtanítod neki. Ha hibás a program, akkor azt a hibát te követted el és nem a gép! Szóval 1984 júniusában megírtam életem első programját, ami bekérte egy háromszög oldalainak hosszát, magasságát és kiszámolta a területét és a kerületét. Ezután elkerültem középiskolába. A továbbtanulásomat alapvetően már a számítástechnika határozta meg. Mint fentebb írtam akkoriban nem volt jellemző hogy otthon bárkinek számítógépe lehessen, de még az iskolák sem rendelkeztek számítógépekkel, nem is beszélve a számítástechnika oktatásról. Azonban volt egy lehetőség Esztergomban (180 km-re a falumtól, akkoriban ez is nagyon nagy távolság volt).

Az I. István Híradástechnikai Szakközépiskola kapcsolatban állt a Sárisápi Termelőszövetkezettel ahol a magyar tervezésű és gyártású PRIMO számítógépet készítették, így akkor 1985-ben az iskola kb 20 számítógéppel rendelkezett és éppen tervezte bevezetni a számítástechnika oktatást. Ez a helyzet szinte példátlan volt abban az időben. Más középiskolában nem volt ilyen lehetőség a számítástechnika közelébe férkőzni. Nem volt kérdés, Esztergomba vezetett az utam. A számítástechnika órák ekkor nem abból álltak hogy megismerjük az Internetet (aminek híre-hamva sem volt akkor még), vagy hogy szövegszerkesztőt vagy táblázatkezelőt használjunk. A számítástechnika oktatás ekkor magát a programozást jelentette. A PRIMO is Basic interpreterrel volt felszerelve, így Basic programozási nyelven tanultam meg a programjaimat leírni először. A számítástechnika órákon kisebb programokat, algoritmusokat készítettünk, audio kazettára mentettük az elkészült kódot és JUNOSZTY tv volt a monitorunk. A kötelező órák mellett lehetőség volt szakkör keretében is tanulni programozást. Hetente két alkalommal jártam szakkörre, ahol nagy örömmel dolgoztam Bányai tanár úrnak, akinek asztrológiai kutatásaihoz bonyolult adatfeldolgozási, számítási és riportolási műveleteket kellett elvégezni, majd ezeket kinyomtatni. de a szakkör keretében játékokat is készítettünk. Egyik nagyobb „projektem” volt egy szintetizátor program, mely képes volt „felvenni” a számítógéppel játszott dallamot, majd azt visszajátszotta. Készítettem kígyójátékot, labirintust, szöveges kalandjátékot, sőt saját Galaxy Invaders-t is csináltam Star Wars témában, így nézett ki pl, egy TIE fighter: (-o-)

:)

Aztán nemsokára megismerkedtünk a Z80 Assemblerrel is. A gép közeli programozás magának a mikroprocesszornak a megismerését jelenti. Véleményem szerint ez már nem tartozik a programozás témaköréhez, inkább a számítógép architektúrák, operációs rendszerek világa.

[folyt.köv.]